Különféle termékek állnak rendelkezésre a csövek tisztítására és a tömődések megszüntetésére. Viszont sok termék káros a környezetre, mert mérgező vagy káros anyagokat tartalmaznak. A leggyakoribb tisztítási módszerek enzimeket vagy mikrobákat használnak. Ezek a módszerek látszólag hasonló módon működnek a csövekben, és megszüntetik a problémát, de a hatásuk a környezetre és a víztisztítás folyamatra nagyon eltérő.

Egy enzimes tisztítási folyamat feloldja a zsírt vegyi úton, szilárd állapotból folyékony állapotba viszi, és ez a folyadék el tud távozni a csövekből. A víztisztítási folyamat későbbi szakaszaiban viszont a zsír újra szilárd állapotba kerül, ami sokféle problémát okoz például a víztisztító üzemekben. Ezért az enzimes tisztítási módszereket sok városban és országban betiltották, mint pl. Svédországban. Az enzimeknek egy további hátránya az, hogy a zsíron kívül más szerves hulladékot nem távolítanak el és nem oldják fel azokat, és ezért nem akadályozzák meg a hidrogénszulfid keletkezését, amely a csöveket rideggé teszi.

Sok szempontból a mikrobás tisztítási módszer jobb és hatékonyabb, mint az enzimes módszer. A mikrobák nem csak a zsírt, hanem minden szerves anyagot elfogyasztanak, megakadályozzák a hidrogénszulfid keletkezését, ami rideggé teszi a csöveket. Ezzel nő a csövek élettartama. A zsírt és szerves hulladékot fogyasztó mikrobák csak vizet és széndioxidot hagynak hátra. Ez előnyös az utólagos szennyvízkezelés részére, mert csökken a hulladék mennyisége a szennyvízkezelő üzemekben. A mikrobás módszer környezetbarát is, mert természetes folyamatokon alapszik és nem a káros vegyszereken. Az épületek használói nem csak a kisebb karbantartási költségeknek örülhetnek, hanem a kellemetlen szagok eltűnésének is. A lenti táblázatban összehasonlítjuk az enzimes és a mikroba alapú tisztítási módszerek különbségeit.

TÁBLÁZAT: A leggyakoribb csőtisztítási módszerek összehasonlítása: enzim alapú és mikrobás tisztítás.